2012. Eljött az idő
- Home
- 3D
- A Haza nem eladó mozgalom
- A hét verse
- A Szent Korona napjainkban
- Aktuálpolitikai kerekasztal
- Alkotmányos Magyarországért
- Álmos Király TV
- aranykor
- Aranykorszak Retró Múzeum
- Az igazság fényében
- Budaházy
- Demográfiai hírek
- Dr.Horkovics-Kováts János előadásai
- Ébredő Magok
- Egyéb
- Életmagazin
- Fiatalítás – anti aging
- Házat Hazát
- Hírek és politika
- Hogyan tovább Magyarország
- Humor
- HUN csillagok
- Hun Tv
- Jogvédők a nemzetszolgálatban
- Kik Ezek ?
- Kisgazda szemmel
- lelkileg felemelő a világból
- Magyar Kikelet
- Magyar nemes
- Magyarország hitelesen
- Más kultúrákból
- MC-tv
- McKenyeTv
- medve
- Mi Hazánk
- Mi Hazánk Mozgalom
- Mi lenne ha?
- MIÉP
- Nemzetünk kincsei
- Párbaj
- Párbeszéd az emberért
- Slovenské vysielanie
- Sorsunk alakítói
- Széllel szemben
- Szkíta hitvilág
- Tabu
- Tehetségeink
- Természetgyógyászati tanácsadó
- Tiszta vizet a pohárba
- Tudomány
Meghajlok, Kati néni hazaszeretetét kifejező jelleme előtt. Isten áldja bátor szellemét! Egy verssel tisztelgek előtte.
A SZER ETET
A Magyar Áldás:
Lelkünk kincseit tárja
A világ elé –
Bezárul a kör:
Megnyílt a teremtő út
Ég és Föld között –
A belső úton
Angyali szárny suhog már –
Lelkünk tarlóján.
Tudd: elnyomatást
Humorral szétnyűni jobb,
Mint bele halni!
“A világ tükör,
arc-kifejezésünket
vetíti vissza.”
Soha ne feledd:
a szer etet, de a gyűl
ölet szertelen:
Ergo, megöli Istent
S helyébe lép Lucifer
CSÍKSOMLYÓI ÁLDÁS
Kérünk, Teremtő, Boldog Anyánk:
Hallgasd meg, szerelmes imánk!
A Föld, a Nap, a Hold, s az Ég,
Köszönti a fény hun ünnepét,
Hegy-völgyeid, fenyveseid,
Egyetlen dalban zengve zengik,
Dicsértessél Öreg Isten
Piros Pünkösd királyt váró,
Anahita szerelemmel!
Szívemből kiáltok: Istenem!
Hozzád száll szomjazó lelkem!
Édes hazánk védelmezőit,
Nimrud apánk gyermekeit,
Áld meg, hittel-kegyelemmel,
Karacsúnyi fényességes,
Szabadsággal-szerelemmel!
Te megtartottál Öreg Isten,
Búcsújáró ünnepekkel!
Most Hunor-Magor reménységgel,
Székely-magyar híveiddel,
Áldást mondunk: Isten-Isten!
Csíksomlyói Pünkösd-város,
Szentkoronás Turul Álmos,
Nimrudhoz hű verseinkkel
Fohászkodunk: gyermekeid:
Dicsértessél Öreg Isten,
Imádságos Édesanyánk,
Boldogasszony ÉDESÜNKKEL!
CSÍKSOMLYÓI ÁLDÁS
Kérünk, Teremtő, Boldog Anyánk:
Hallgasd meg, szerelmes imánk!
A Föld, a Nap, a Hold, s az Ég,
Köszönti a fény hun ünnepét,
Hegy-völgyeid, fenyveseid,
Egyetlen dalban zengve zengik,
Dicsértessél Öreg Isten
Piros Pünkösd királyt váró,
Anahita szerelemmel!
Szívemből kiáltok: Istenem!
Hozzád száll szomjazó lelkem!
Édes hazánk védelmezőit,
Nimrud apánk gyermekeit,
Áld meg, hittel-kegyelemmel,
Karacsúnyi fényességes,
Szabadsággal-szerelemmel!
Te megtartottál Öreg Isten,
Búcsújáró ünnepekkel!
Most Hunor-Magor reménységgel,
Székely-magyar híveiddel,
Áldást mondunk: Isten-Isten!
Csíksomlyói Pünkösd-város,
Szentkoronás Turul Álmos,
Nimrudhoz hű verseinkkel
Fohászkodunk: gyermekeid:
Dícsértessél Öreg Isten,
Imádságos Édesanyánk,
Boldogasszony ÉDESÜNKKEL!
MELEGVIZEK BIRODALMA
Az aranykor nyitánya
Mottó: Kibírtak mindent és mentek tovább –
Akkor is, ha már nem volt több remény –
Nem volt már más, csak a magyar csodák.
A Nimrudi szépidőkben,
Pannon Éden volt egykor ott, –
Ahol, Európa legelső, ős népe,
A Kárpát hazában lakhatott,
És a nyelve: Székely-magyar volt.
Erre vall, a sok-sok Magura,
Az erdélyi pallag-kultúra,
Megannyi, teremtő, nyelvi csoda,
Bosznia, a Nap-piramisa,
És a Kárpátok koszorúja.
Az Aranykor kapujában,
Már ember uralkodott a tájban,
Kit megjelölt a gravetti gén, –
Szeleta barlang szülötteként –
A homogenézis lépcsőzetén,
Megnyílt a teremtés spektruma,
És Öreg Isten inkubátorában,
Megszületett az első, emberfia:
A Pannon Éden lakója –
És még el se indult az óra,
Ötezer évig, Aurignaciban –
Ahogy meséli az arvisura,
Mikor a szkíták útra keltek,
És más népek, felmenői lettek.
Az Igaz-szólás történetén?
A Júdásnapi szószátyárok
Hiába is gúnyolódnak, –
Egyre csak gazdagodik a kép –
Mit az isteni igazság tár elénk –
A genetika tanúskodhat,
És a markerek nem hazudnak, –
Hiába a hamis hallgatás,
Kölcsön vett, ádámi, legendák,
Delelőn jár a valóság!
Az idő megvallja titkait,
Elűzve Lucifer árnyait, –
Mindent elsöpör az igazság,
És fejet hajt a pénzvilág –
A mammonita, csődöt mondott,
Hiába mondja, Isten halott:
“Mesevilágról” szóltak a táltosok, –
A kínai, és Magyar Krónikák –
Fény világítja át az éjszakát,
Ünnepeljük hát, Est-hajnal csillagát,
S énekeljük, aranykor, Magyar himnuszát!
Kórus:
Nimrud volt az első király, –
Míg rózsa lesz, és napvilág,
Látod ragyogni az égen,
Nimrud, est-hajnal csillagát.
Dicsőség a Fényhozóknak!
Kik a Földért harcba szálltak,
Öreg Isten inkubátorában,
Embert adtak az új világnak!
Pannónia Édene volt,
A Melegvizek Birodalma:
Európa, legelső, ős népe
A Kárpát hazában lakott –
A Pannon tenger partjain,
Ahol termőre fordultak a pallagok,
Boldogan éltek és haltak,
Hunor-magor Nimrud manicheusok,
Pilisi és táltos mágusok, –
És a nyelvük: székely-magyar volt.
***
A SZÓFEJTÉS MAGYAR TITKA
“Nyilas Íjász: Abu Hun, a Szfinx apa”?
Ő az a számos? Ki az ég nedűjét
Megkeveri, és tölti poharába?
Íme, a Rébusz – a Titkok rózsája,
Hieroglif idiómák talánya.
Szójelek, ige-szülte szövevénye,
Ízisz és Hórusz égi mágiája:
A szellem, Ég-föld közötti csodája:
A megidézett halhatatlan ige,
A töménytelen ősnyelv költészete.
Hajlékony kulcsával nyílik meg a kép,
Mit a kartus karma magyarul mesélt.
Íme, a múmia, mint asztrál-halott,
Piramisokat rakott, s máig hatott,
A kristályragyogású ősi szellem:
Megfejthető ankhkal, s rovásjegyekkel –
A nyelv-, mint velünk élő történelem,
Mit a világ első népe alkotott –
Ki az a számos, ki az ég nedűjét
Megkeveri és tölti poharába?
Ki az ezerarcú NEM? – a jó Atya,
Aki hajtja – zúgatva a szeleket?
Ő az élő kereszt és a goj lába –
Azonos az idő, örök Urával,
Aki fiaival jött erdélyi Hunniába.
Mag Nimrud – Ataízisz unokája –
Te mondd meg Íjász: Magyar-hun jó Atya!
Ki volt az Úr, messze nyilazó szava?
Kör kereszt, vérző ló, pártus napfia, –
Csámborgó, perelő, szkíta úrfia?
Ki az a számos? Ki az ég nedűjét
Szüreteli, és csak tölti magába?
Ki az ég titkait, feledve issza,
S a kétnemű világ pöreit vívja –
A honi íjász nilusi írnoka?
Avariszi sírok őrző gondnoka,
Pereli hősi legendáját vissza?
A két világ ura, – mindenki tudja –
Avar aranybika, a napba hullott,
Égi gulya kanja – és suhog-suhog
A magyarrá vált király – élő kardja!
Áll imaszékén Magyarszék táltosa,
Hiero Sólyma főpapja prédikál,
Körötte kiégett romokban áll
Szkítapolisz, Ataízisz városa –
Itt élt Atilla, az Isten ostora,
Igen, Ő, a Kárpátok Géniusza, –
Úreusz kígyó Szkítia homlokán,
A világbíró ügyelő karakán –
Tán a legnagyobb király, Nimrud után –
Ma már, ki tudja, kinek volt rokona?
Innanna: Szemúr és Káld Istenanyja?
S a nádi hunok Atyja: Isten magja?
Csak a szent szél zizeg öröktől fogva –
A Turull, s az Aranyoroszlán napja
Véste vonását a rejtélyes arcra?
Emberfia, talán, nem tudta soha,
Hol volt Nimrud király égi otthona?
Az őskori ég legfénylőbb csillaga –
Este indult és hajnalban tért haza –
Isteni fejéke, a Szentkorona,
Lába alatt a vizek birodalma –
Ő ama Király, ki az ég nedűjét
Megkeveri és tölti poharába –
A teremtés, örök világossága –
Minden hunor-magorok, Atyjaura,
Egyiptom, s Babilon aranypárduca –
Arvisura, a szellem ősvilága, –
Nimrud, a Teremtés első királya!
A SZÓFEJTÉS MAGYAR TITKA
“Nyilas Íjász: Abu Hun, a Szfinx apa”?
Ő az a számos? Ki az ég nedűjét
Megkeveri, és tölti poharába?
Íme, a Rébusz – a Titkok rózsája,
Hieroglif idiómák talánya.
Szójelek, ige-szülte szövevénye,
Ízisz és Hórusz égi mágiája:
A szellem, Ég-föld közötti csodája:
A megidézett halhatatlan ige,
A töménytelen ősnyelv költészete.
Hajlékony kulcsával nyílik meg a kép,
Mit a kartus karma magyarul mesélt.
Íme, a múmia, mint asztrál-halott,
Piramisokat rakott, s máig hatott,
A kristályragyogású ősi szellem:
Megfejthető ankhkal, s rovásjegyekkel –
A nyelv-, mint velünk élő történelem,
Mit a világ első népe alkotott –
Ki az a számos, ki az ég nedűjét
Megkeveri és tölti poharába?
Ki az ezerarcú NEM? – a jó Atya,
Aki hajtja – zúgatva a szeleket?
Ő az élő kereszt és a goj lába –
Azonos az idő, örök Urával,
Aki fiaival jött erdélyi Hunniába.
Mag Nimrud – Ataízisz unokája –
Te mondd meg Íjász: Magyar-hun jó Atya!
Ki volt az Úr, messze nyilazó szava?
Kör kereszt, vérző ló, pártus napfia, –
Csámborgó, perelő, szkíta úrfia?
Ki az a számos? Ki az ég nedűjét
Szüreteli, és csak tölti magába?
Ki az ég titkait, feledve issza,
S a kétnemű világ pöreit vívja –
A honi íjász nilusi írnoka?
Avariszi sírok őrző gondnoka,
Pereli hősi legendáját vissza?
A két világ ura, – mindenki tudja –
Avar aranybika, a napba hullott,
Égi gulya kanja – és suhog-suhog
A magyarrá vált király – élő kardja!
Áll imaszékén Magyarszék táltosa,
Hiero Solyma főpapja prédikál,
Körötte kiégett romokban áll
Szkítapolisz, Ataízisz városa –
Itt élt Atilla, az Isten ostora,
Igen, Ő, a Kárpátok Géniusza, –
Ureusz kígyó Szkitia homlokán,
A világbíró ügyelő karakán –
Tán a legnagyobb király, Nimrud után –
Ma már, ki tudja, kinek volt rokona?
Innanna: Szemúr és Káld Isten-anyja?
S a nádi hunok Atyja: Isten magja?
Csak a szent szél zizeg öröktől fogva –
A Turul, s az Aranyoroszlán napja
Véste vonását a rejtélyes arcra?
Emberfia, talán, nem tudta soha,
Hol volt Nimrud király égi otthona?
Az őskori ég legfénylőbb csillaga –
Este indult és hajnalban tért haza –
Isteni fejéke, a Szentkorona,
Lába alatt a vizek birodalma –
Ő ama Király, ki az ég nedűjét
Megkeveri és tölti poharába –
A teremtés, örök világossága –
Minden hunor-magorok, Atyja-ura,
Egyiptom, s Babilon aranypárduca –
Arvisura, a szellem ősvilága, –
Nimrud, a Teremtés első királya!
Az arvisura változatát dolgoztam fel, ahogyan Schmidt Mária kutatta az obi ugorok sámán hitétének távoli tükröződését, amely nem volt közvetlen érintkezésben őseink hitével, hagyományaival, mégis tovább él napjainkig.
https://www.youtube.com/watch?v=B33HLxnw0HE&list=UUYXLALqsJzjildkDHSNuOnw