Details

Dibáczi Enikő előadása

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

4 hozzászólás

  • Horváth Ferenc 4 évvel ago

    Mindig hallok valami újat. Bízom bent, hogy lesz folytatás.Jó ördögök(őrszellemek) segítsék Enikő munkáját.( a Yotengrit kötetek már megvannak)

  • meszaros arpad 4 évvel ago

    kar hogy nem figyelnek a hangminősegere szinte erthetetlen a lehalgatasa a felvetelnek

  • NTK Horváth Sándor 4 évvel ago

    CSÍKSOMLYÓI ÁLDÁS

    Kérünk, Teremtő, Boldog Anyánk:
    Hallgasd meg, szerelmes imánk!
    A Föld, a Nap, a Hold, s az Ég,
    Köszönti a fény hun ünnepét,
    Hegy-völgyeid, fenyveseid,
    Egyetlen dalban zengve zengik,
    Dicsértessél Öreg Isten
    Piros Pünkösd királyt váró,
    Anahita szerelemmel!

    Szívemből kiáltok: Istenem!
    Hozzád száll szomjazó lelkem!
    Édes hazánk védelmezőit,
    Nimród apánk gyermekeit,
    Áld meg, hittel-kegyelemmel,
    Karacsúnyi fényességes,
    Szabadsággal-szerelemmel!

    Te megtartottál Öreg Isten,
    Búcsújáró ünnepekkel!

    Most Hunor-Magor reménységgel,
    Székely-magyar híveiddel,
    Áldást mondunk: Isten-Isten!
    Csíksomlyói Pünkösd-város,
    Szentkoronás Turul Álmos,
    Nimródhoz hű verseinkkel
    Fohászkodunk: gyermekeid:
    Dicsértessél Öreg Isten,
    Imádságos Édesanyánk,
    Boldogasszony ÉDESÜNKKEL!
    *

    MELEGVIZEK BIRODALMA
    Az aranykor nyitánya

    Mottó: Kibírtak mindent és mentek tovább –
    Akkor is, ha már nem volt több remény –
    Nem volt már más, csak a magyar csodák.

    A Nimródi szép-időkben,
    Pannon Éden volt egykor ott, –
    Ahol, Európa legelső, ős népe,
    A Kárpát hazában lakhatott,
    És a nyelve: Székely-magyar volt.

    Erre vall, a sok-sok Magura,
    Az erdélyi pallag-kultúra,
    Megannyi, teremtő, nyelvi csoda,
    Bosznia, a Nap-piramisa,
    És a Kárpátok koszorúja.

    Az Aranykor kapujában,
    Már ember uralkodott a tájban,
    Kit megjelölt a gravetti gén, –
    Szeleta barlang szülötteként –
    A homogenézis lépcsőzetén,
    Megnyílt a teremtés spektruma,
    És Öreg Isten inkubátorában,
    Megszületett az első, emberfia:
    A Pannon Éden lakója –

    És még el se indult az óra,
    Ötezer évig, Aurignaciban –
    Ahogy meséli az arvisura,
    Mikor a szkíták útra keltek,
    És más népek, felmenői lettek.

    Az Igaz-szólás történetén?
    A Júdásnapi szószátyárok
    Hiába is gúnyolódnak, –
    Egyre csak gazdagodik a kép –
    Mit az isteni igazság tár elénk –
    A genetika tanúskodhat,
    És a markerek nem hazudnak, –
    Hiába a hamis hallgatás,
    Kölcsön vett, ádámi, legendák,
    Delelőn jár a valóság!
    Az idő megvallja titkait,
    Elűzve Lucifer árnyait, –
    Mindent elsöpör az igazság,
    És fejet hajt a pénzvilág –
    A mammonita, csődöt mondott,
    Hiába mondja, Isten halott:
    “Mesevilágról” szóltak a táltosok, –
    A kínai, és Magyar Krónikák –
    Fény világítja át az éjszakát,
    Ünnepeljük hát, Est-hajnal csillagát,
    S énekeljük, aranykor, Magyar himnuszát!

    Kórus:
    Nimród volt az első király, –
    Míg rózsa lesz, és napvilág,
    Látod ragyogni az égen,
    Nimród, est-hajnal csillagát.
    Dicsőség a Fényhozóknak!
    Kik a Földért harcba szálltak,
    Öreg Isten inkubátorában,
    Embert adtak az új világnak!
    Pannónia Édene volt,
    A “Melegvizek Birodalma”:
    Európa, legelső, ős népe
    A Kárpát hazában lakott –
    A Pannon tenger partjain,
    Ahol termőre fordultak a pallagok,
    Boldogan éltek és haltak,
    Hunor-magor Nimród manicheusok,
    Pilisi és táltos mágusok, –
    És a nyelvük: székely-magyar volt.
    *

    A SZÓFEJTÉS MAGYAR TITKA
    “Nyilas Íjász: Abu Hun, a Szfinx apa”?

    Ő az a számos? Ki az ég nedűjét
    Megkeveri, és tölti poharába?
    Íme, a Rébusz – a Titkok rózsája,
    Hieroglif idiómák talánya.
    Szójelek, ige-szülte szövevénye,
    Ízisz és Hórusz égi mágiája:
    A szellem, Ég-föld közötti csodája:
    A megidézett halhatatlan ige,
    A töménytelen ősnyelv költészete.
    Hajlékony kulcsával nyílik meg a kép,
    Mit a kartus karma magyarul mesélt.
    Íme, a múmia, mint asztrál-halott,
    Piramisokat rakott, s máig hatott,
    A kristályragyogású ősi szellem:
    Megfejthető ankhkal, s rovásjegyekkel –
    A nyelv-, mint velünk élő történelem,
    Mit a világ első népe alkotott –

    Ki az a számos, ki az ég nedűjét
    Megkeveri és tölti poharába?
    Ki az ezerarcú NEM? – a jó Atya,
    Aki hajtja – zúgatva a szeleket?
    Ő az élő kereszt és a goj lába –
    Azonos az idő, örök Urával,
    Aki fiaival jött erdélyi Hunniába.
    Mag Nimrud – Ataízisz unokája –
    Te mondd meg Íjász: Magyar-hun jó Atya!
    Ki volt az Úr, messze nyilazó szava?
    Kör kereszt, vérző ló, pártus napfia, –
    Csámborgó, perelő, szkíta úrfia?
    Ki az a számos? Ki az ég nedűjét
    Szüreteli, és csak tölti magába?
    Ki az ég titkait, feledve issza,
    S a kétnemű világ pöreit vívja –
    A honi íjász nilusi írnoka?
    Avariszi sírok őrző gondnoka,
    Pereli hősi legendáját vissza?
    A két világ ura, – mindenki tudja –
    Avar aranybika, a napba hullott,
    Égi gulya kanja – és suhog-suhog
    A magyarrá vált király – élő kardja!
    Áll imaszékén Magyarszék táltosa,
    Hiero Solyma főpapja prédikál,
    Körötte kiégett romokban áll
    Szkítapolisz, Ataízisz városa –
    Itt élt Atilla, az Isten ostora,
    Igen, Ő, a Kárpátok Géniusza, –
    Ureusz kígyó Szkitia homlokán,
    A világbíró ügyelő karakán –
    Tán a legnagyobb király, Nimrud után –

    Ma már, ki tudja, kinek volt rokona?
    Innanna: Szemúr és Káld Istenanyja?
    S a nádi hunok Atyja: Isten magja?
    Csak a szent szél zizeg öröktől fogva –
    A Turull, s az Aranyoroszlán napja
    Véste vonását a rejtélyes arcra?
    Emberfia, talán, nem tudta soha,
    Hol volt Nimrud király égi otthona?
    Az őskori ég legfénylőbb csillaga –
    Este indult és hajnalban tért haza –
    Isteni fejéke, a Szentkorona,
    Lába alatt a vizek birodalma –
    Ő ama Király, ki az ég nedűjét
    Megkeveri és tölti poharába –
    A teremtés, örök világossága –
    Minden hunor-magorok, Atyjaura,
    Egyiptom, s Babilon aranypárduca –
    Arvisura, a szellem ősvilága, –
    Nimrud, a Teremtés első királya!

    • NTK Horváth Sándor 4 évvel ago

      MÁNI PARAKLÉTA

      Födetlen arccal szólok hozzád,
      Szabadon száll fohászom, mint a láng.
      Jézusban újjászületett ember,
      Kinek a bűn bilincse ismeretlen
      És Nimród lelke fénylik homlokán.

      Máni, a fény hercege,
      Versek fénylő szövetén
      Jött el közénk a Földre.