Hadjárat a magyar föld megvédéséért!
You may also like
Gaudi állásfoglalása a Budaházy perrel kapcsolatban
261 Views0 Comments0 Likes
Gaudi: Budaházyék terroristának minősítése a Soros-terv része, megálljt kell parancsolni!
“Törjük szét együtt a trianoni és párizsi diktátumok rabbilincseit!”
304 Views0 Comments0 Likes
Gaudi Nagy Tamás elemzése
A trianoni és párizsi békediktámumok támadhatóságáról, érvénytelenségéről
449 Views0 Comments0 Likes
Dr. Gaudi Nagy Tamás előadása
„A lánc végén
Mi marad nekünk, a kilencmilliónak:
Tűrés, csend és nyöszörgés? Éh, vagy fagy halál?
Bennünket ki, dobott ki, a szemétdombra?
Vagy tán gondolatainkon félelemrács
virít és már ez itten, a nagy Kánaán?
Ne higgye senki, hogy semmi sincs odaát!
Ott nem munka a tett, szerető akarat,
gondoskodás a sosem múló pillanat,
s az emberi élet egy örök vívódás,
test és lélek között lánc, kötés és oldás.
Mert itt ostort fogott az ostoba, önön
tükörképét zúzza apró darabokra,
nem lát, csak törtet, küzd, – a jutalom örök:
Bilincskalodában a végtelen óra,
mely lelkét hivatott összeroppantani.
Ne higgye senki, hogy nyomtalan tűnik el!
A talpa nyomát őrzi, sírva a hangya,
s ami fáj kilencmilliónak, sohasem
múlik el nyomtalan. A poklok kapuja
tátong, hív, átölel, magtalan gnóm atya.
Mi marad nekünk, utánatok, zsarnokok?
Isten kinyújtott keze. A világosság.
A simogató szellő és a néma dob:
Feszül arcunkon a bőr, utálatosság
üti a ritmust, s táncol a kutyán a lánc.”
Gavallér János
Pest, 1848. augusztus
Petőfi Sándor
A NEMZETHEZ
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtől;
Fájdalom és düh habzik szivembe’!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkről az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsők közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
“Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!”
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!…
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erővel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok…
Félre most, lant… futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
Pest, 1848. augusztu