A WHO világjárványügyi szerződéssel eltörli a tagországok alkotmányát?

Ki finanszírozza a WHO-t? Aggályok merülnek fel a függetlenségével kapcsolatban? 

A globalizációs trendek tovább erősödnek. A cél az állampolgárok demokratikus ellenőrzésének megszüntetése az egyes országokban.

Már most látjuk, hogy a demokráciát és az alapvető jogokat lábbal tiporják, és az egészségügyi miniszterek a WHO utasítására önkényuralmi diktátorként viselkednek. A bíróságok bizonyos mértékig még védenek bennünket, de ezt is meg kell semmisíteni.

A magánprofit érdekeit szolgáló WHO-nak a jövőben még ellenőrizetlenebben és a lakosság akarata ellenére is fel kell tudnia lépni.

Vendégszerző: Birgit Falkensteiner

Az Egészségügyi Világszervezetet 1948-ban alapították az Egyesült Nemzetek Szervezeteként. Ma 194 tagállama van. Székhelye Genfben található, célja a nemzetközi közegészségügyi rendszer koordinálása, fő feladata a betegségek, különösen a fertőző betegségek leküzdése, valamint az emberek általános egészségi állapotának elősegítése világszerte. Jó dolog, ha a világ országai összefognak az emberek egészségéért. Sajnos ezek az államok akkor túl fukarok voltak ahhoz, hogy a tagdíjak elegendőek legyenek a fontos feladatok ellátására. A köz- és a magánszféra partnerségeinek ezt kellene orvosolniuk, úgy, hogy pénzügyileg erős alappal támogatják a projekteket.

A GAVI vakcinaszövetség (amelyet 2000-ben alapítottak a davosi Világgazdasági Fórumon) és a Bill & Melinda Gates Alapítvány együttesen adják a WHO finanszírozásának mintegy 20%-át.

2020. májusi ZDF hírek:

„A WHO-t 80 százalékban önkéntes adományokból kell finanszírozni. Az adományok részben a tagállamoktól és magánalapítványoktól vagy gyógyszergyártó cégektől származnak.

Ezen adományok nagy része előirányzott (2018/2019: 3,6 milliárd USD, 2020/2021: körülbelül 4,8 milliárd USD).

Ez azt jelenti, hogy az adományozó határozza meg, hogy a WHO mire költheti ezt a pénzt. Tehát melyik kutatást finanszírozzák, milyen orvosi intézkedéseket tesznek és melyik országban.

A kritikusok szerint a WHO-t nagymértékben akadályozzák e cél elérésében az elkülönített adományok. Önállóan nem cselekedhet. Ehelyett a finanszírozók határoznák meg a szervezet napirendjét.

Ráadásul a WHO-nak nincsenek szankciói a lehető legjobb egészségi állapot elérésére irányuló céljának érvényesítésére.

Az WHO függetlenségével kapcsolatos aggodalom teljesen érthető.

Hogy ez hova vezethet, leírja dr. Astrid Stuckelberger – az orvostudomány adjunktusa a genfi ​​és a lausanne-i orvosi karokon, a nemzetközi egészség- és kutatástudomány szakértőjeként. Többször dolgozott együtt a WHO-val is:

„2022 januárjának utolsó hetében a WHO rendkívüli értekezletet és tanácskozást tartott Genfben arról, hogy világjárvány és „bármilyen más fenyegetés vagy katasztrófa” esetén kiterjessze hatáskörét, hogy átvegye az összes tagállamot.

A WHO azt szeretné, ha a tagállamok aláírnának egy új egyezményt a Covid-19-ről, amely meghosszabbítja a 2005-ös egyezményt.

Miután az egészségügyi miniszterek aláírták, a WHO Alkotmánya (9. cikke szerint) természeti katasztrófa vagy világjárvány esetén elsőbbséget élvez egy ország alkotmányával szemben (189 ország írta alá a 2005-ös szerződést).

 

Mivel a világjárvány definícióját néhány éve megváltoztatták (a PCR teszten alapuló esetek), bármely országban engedelmeskedhetnek, és rákényszeríthetik a közvéleményre a WHO irányelveit, amelyek kötelezőek és nem csak ajánlottak. És ez úgy hangzik, mintha hatalom lenne az ország és a világ felett.”

A WHO ma, ahogy van, nem tartja tiszteletben sem az etikai ajánlásokat, sem azt az etikai keretet, amelyet saját maga épített fel. Négy évig voltam tagja az etikai bizottságnak, a vizsgabizottságnak, külsősként, mert mindig kell külső szakértő. És ami az etikát illeti, négy nagyon egyszerű dolog van: tégy jót, ne bántson, mindenkivel egyenlően bánjon, és mindenki döntse el maga – autonóm. Ez az alap.

Ms. Mag. iur. Silvia Behrendt osztrák közigazgatási jogász, a Nemzetközi Egészségügyi Szabályzatról doktorált a Washington D.C.-i St. Gallen Egyetem/Georgetown Egyetem Jogi Központjában. A WHO szakértő tanácsadója volt, és szorosan együttműködött a WHO Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat, Járványriadó és Reagálási Titkárságával Genfben.

Elmondja, hogyan jött létre a Covid-19-PHEIC (Nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzet – nemzetközi aggodalomra okot adó egészségügyi vészhelyzet):

Kínából a WHO-nak 2019 decemberében érkezett jelentései után a WHO-nak érkezett jelentések arról, hogy Wuhanban atipikus tüdőgyulladás fordult elő, a WHO főigazgatója 22. /23-án. Sürgősségi bizottság összehívása 2020 januárjában. Ez ellenezte a nemzetközi hatókörű egészségügyi vészhelyzet kihirdetését.

Megállapodtak, hogy 10 napon belül újra ellenőrizzük a fertőzési folyamatot. Időközben Prof. Christian Drosten PCR tesztprotokollja elérhető volt, és az esetek száma (ennek eredményeként) exponenciálisan nőtt. Semmi sem akadályozta a „világjárvány” kihirdetését.

Azt is kifogásolja, hogy a nemzetközi jogon alapuló WHO megsérti azt azzal, hogy csak a „választ” (intézkedéseket) és a „objektumot” és a „célt” (tárgy és cél), azaz az arányosságot és a nagyobb öszefüggé-

sekbe való integrációt figyelmen kívül hagyja. . „Egy nemzetközi szerződés átfogó végrehajtást igényel”. 

A köz- és magánszféra partnerségei ösztönzik ezt a hamis jogi megközelítést.

Az orvosi kezelések vagy diagnosztika WHO-n belüli sürgősségi felhasználási listája szintén teljesen új, és véleményük szerint nem tartozik a WHO hatáskör

„Minden erőfeszítés afelé halad – vészhelyzeti törvények, mindent felfüggesztenek, nem hoznak indoklást, nem tartják be az alapvető jogokat, minden egészségügyi intézkedés helyes – még az emberi méltóság ellen is.

Más szóval egy teljesen jogsértő megközelítés, amely valójában nem igazolható ezzel az egyetlen nemzetközi egészségügyi szabályozási szerződéssel.”

A WHO-nak is vannak „Infodemic Management”-re vonatkozó szabályozásai, amelyek mindent megmagyaráznak, amit a médiában jelenleg tapasztalunk.