Olaf Scholz német kancellár beszéde a szabadköművesek „300 éves a szabadköművesek” évfordulója alkalmából (2017)

Tisztelt Bundestag-elnök úr! / Kedves Roth-Kleyer professzor úr! / Kedves Stuwe úr, / Tisztelt Hamburgi Parlament első alelnöke! / Kedves Doyenne asszony, / Hölgyeim és Uraim!

1717 több szempontból is izgalmas év volt: a Balti-tenger térségének uralmáért vívott nagy északi háborúban nyilvánvalóvá vált Svédország veresége és Oroszország felemelkedése. Angliában bevezették a himlőoltást, Poroszországban pedig a kötelező iskoláztatást. A német északi-tengeri partvidéken a karácsonyi árvíz mintegy 11 000 emberéletet követelt. 1717. május 16-án a 23 éves Voltaire-t bebörtönözték a Bastille-ban, mert gúnyverset írt az Orléans-i Fülöp francia régensről. 11 hónapot kapott a felvilágosodás későbbi szószólója és a Les Neuf Sœurs párizsi szabadkőműves páholy tagja felségsértésért.

Az 1717-es év ide-oda mozgott a régi és az új között: Kant és a későbbi hamburgi szabadkőműves Lessing még meg sem született, de az európai szellemi 

központokban, mindenekelőtt Párizsban és Londonban már régóta a felvilágosodás korát hirdették.

Az Egyesült Királyságban már megvívták a harcot az abszolutizmus ellen, és parlamentáris monarchiát hoztak létre; Franciaországban az Ancien Régime egyre inkább magyarázatra szorult. Megérett az idő a változásra.

A londoni nagypáholy 1717. június 24-i megalapítása egybeesett ezzel az átmeneti időszakkal, és az új kezdet és a polgári emancipáció jele volt. Hamburg, amely már akkor is a kozmopolitizmus és a tolerancia hosszú hagyományaira tekinthetett vissza, különösen fogékony volt a felvilágosodás eszméi iránt, és mintha predesztinálva lett volna a szabadkőművesség számára, amely felvette ezeket az eszméket.

Így nem meglepő, hogy az első német páholyt 1737-ben Hamburgban alapították. Eredetileg a francia „Loge d’Hambourg” nevet viselte, majd később átkeresztelték „Absalom zu den drei Nesseln”-re.

300 éves a szabadkőművesség – ez egy büszke születésnap. Az európai értelemért, szabadságért, toleranciáért és emberségért folytatott 300 éves küzdelemre utal, és emlékeztet bennünket arra, hogy liberális, demokratikus és nyitott társadalmunk vívmányait mindig meg kell védeni.

Találó, hogy a szabadkőművesek évfordulója a hamburgi szenátus „Európa hetére” esik. Európa a felvilágosodás kontinense. Az európai béke- és demokráciaprojektben a felvilágosodás értékei megtalálták politikai megfelelőjüket. 

Szabadság, egyenlőség, testvériség, tolerancia – ezek az értékek ma is összetartják Európát.

A tolerancia és a testvériség példamutatása és a nyilvánosság elé tárása a szabadkőművesek nagyon fontos feladata. Jelentőségük a jövőre nézve döntően attól függ, hogy sikerül-e hallhatóan és meggyőzően kiállniuk az alapvető szabadkőműves eszmék mellett a közbeszédben. Ideológiailag független, de a tolerancia és az emberség pártján állni, ez nem ellentmondás, hanem összetartozik.

Az elmúlt hónapokban meg kellett tanulnunk, hogy a szabadság és a tolerancia korántsem garantált minden időkre, még hazánkban sem. Nagy-Britanniával a demokrácia egyik anyaországa kilép az Európai Unióból. Autokraták és populisták próbálják megkérdőjelezni az egyesült Európát és a háború utáni nyugati rendet. Ez kihívást jelent a demokratikus és liberális erők számára.

Bíztató jel, hogy a franciaországi populisták – Ausztria és Hollandia után – immár harmadszor buktak el Európában magas állami tisztségek megszerzésére tett kísérletükben. Jogos a remény, hogy az Európai Uniónak most sikerül újragondolnia és újraszabályoznia feladatait. A franciaországi választások jó jelzés mindazok számára, akik erős és liberális Európát akarnak.

Hölgyeim és Uraim

Hamburg történelme szorosan kapcsolódik a szabadkőművesekhez. A híres hamburgi páholytestvérek listája ennek megfelelően hosszú: Lessing mellett például a költő Friedrich Klopstock és a filozófus Johann Gottlieb Fichte, a könyvkereskedő Johann Bode és a színházi ember Friedrich Ludwig Schröder, Carl Hagenbeck és Axel Springer, valamint a polgármesterek Amandus

 Augustus Abendroth, Heinrich Kellinghusen és Georg Heinrich Sieveking.

Ha ezután elhagyja a városházát, amelyet szintén egy szabadkőműves építtetett, 13 szabadkőművest fedezhet fel az oszlopokon ábrázolt 56 hamburgi személyiség között, köztük Gabriel Riessert, Németország első zsidó bíráját.

Carl von Ossietzkyre, a hamburgi születésű Nobel-békedíjasra és a „Weltbühne” kiadójára is emlékezünk, akit ezen a május 8-án egy koncentrációs táborban halálra bántalmaztak. Németország nemzetiszocialista uralom alóli felszabadulásának 72. évfordulója arra emlékeztet bennünket, hogy kezdetben sok szabadkőművesnek nehéz volt egyértelműen elhatárolódnia a nemzetiszocialistáktól. „A szabadkőművesség semmi önkényes, semmi nélkülözhető, hanem valami szükséges, az ember természetében és a polgári társadalomban megalapozott” – mondta Lessing a „Beszélgetések szabadkőműveseknek” című művében Falknak.

 És ez a mondat még mindig érvényes. Szükségünk van a szabadkőművesekre, mint a tolerancia és az emberség társadalmi hangjára, és egy olyan Európára, ahol ezeket az értékeket meg is élik. Szükségünk van rájuk, mint olyan társadalmi ajánlatra, ahol a „barátok közötti hangos gondolkodás”, ahogy Lessing nevezte, gyakorolható és gyakorolható – a nők körében éppúgy, mint a férfiak között, az itt születettek és a világ minden tájáról ideköltözők között.

Kívánom minden szabadkőművesnek, hogy találják meg a jó utat a diszkréció és a nyilvánosság között, és hogy legyen bátorságuk tovább fejlődni.

 Gratulálok a szabadkőművesség 300. születésnapjához.

Köszönöm szépen